Munkásságát Bodó Imre helytörténész méltatta.
Göllében született 1917-ben és ott végezte elemi iskolai tanulmányait is. Szerette és tisztelte szülőföldje egyszerű embereit. Óváron végezte el a Gazdasági Akadémiát. Több egyházi birtokon dolgozott, majd részt vett a háborúban, ahol fogságba esett. 1947-ben térhetett haza.

1948-49-ben részt vett a Balaton-felvidék szőlő-monográfiájának elkészítésében. 1949-től több Állami Gazdaságban is tevékenykedett, vezetői beosztásokban is. 1953-ban a Csopaki Állami Gazdaság főkertészeként dolgozott. 1958-tól a Badacsonyi Állami Gazdaság igazgatóhelyettese lett. 1968-ban került a Badacsonyörsön felépített borkombinát élére, ahonnan 1977-ben ment nyugdíjba. Szőlészeti és borászati múzeumot hozott létre a badacsonyi Ranolder-kastélyban. Borlovagrendet alapított Vinum Vulcanum néven.

A göllei régi iskola falán helyezték el a Nagy Kornél dombóvári kőfaragó által készített gránit táblát, melyet dr. Szajcz Adrián a Somogy Megyei Közgyűlés alelnöke és Zsigárdiné Steiner Zita pénzügyi vezető leplezték le.

A megemlékezés koszorúit a Kozáry-család megjelent tagjai, az önkormányzatok képviselői helyezték el a táblánál.
A dombóvári Fekete István Kulturális Egyesület nevében Szivek Éva Judit titkár és Harsányiné Babócsai Gabriella koszorúzott.

S végül a táblát Sebestyén Molnár Árpád dombóvár-döbröközi plébános áldotta meg.