Az 1848-as pesti forradalom eredményei március 15-ét örökre nevezetessé teszik a magyar történelemben. Petőfi Naplójában dicső kezdetnek nevezi az eseményeket, így ír két nappal később: „Nehezebb a gyermeknek az első lépést megtennie, mint mérföldeket gyalogolni a meglett embernek.”
A Belvárosi Általános Iskolában március 14-én, majd egy nappal később a városi ünnep-ségen a Szigeterdőben mintegy 160 szereplő elevenítette meg a nap eseményeit. A Pilvaxból az egyetemek felé tartó ifjúság arcába havas esőt fújt a szél, egyre duzzadt a tömeg, Petőfi és a márciusi ifjak tekintete elszánt volt. A nagy létszámú kórus ajkán felcsendült a Szózat, a Nemzeti dal, Kossuth Lajos azt üzente és a Himnusz. Elhangzott a 12 pont. A Szól a verbunk dalra verbunkost jártak a hetedikes és nyolcadikos néptáncos fiúk. Till Nikolett szólót énekelt, felidézte a magyar huszárok csatáit. A katonák esküt tettek a haza védelmére. Erőteljes dob-pergés kísérte a nyolcadikos lányok látványos menetelését kezükben nemzeti színű zászlóval. A műsor zárásaként „bömböltek az ágyúk, rengett a föld”, s a magyar fiatalok a halál árnyé-kában is hazaszeretetükről tettek tanúbizonyságot.
A műsort Szalainé Balogh Erika és Főbusz Nóra állította össze, a táncot Nyári Éva, a dobkíséretet Pápai László tanította be.