Egy erdő közepén egy vadászházban látta meg második gyermekként a napvilágot Govnikné Berg Klára. Édesapja erdész és vadász volt, természetközeli környezetben nőtt fel. A biológia és kémia állt közel a szívéhez, végül mégis az óvodapedagógusi hivatást választotta. Ennek már negyven éve.

Miért ezt a hivatást választotta?

Az utolsó pillanatban döntöttem el, hogy a Kecskeméti Főiskola óvodapedagógus szakára jelentkezem, amivel édesanyám vágyát valósítottam meg. Nagyon jó döntés volt, azóta is ebben a hivatásban dolgozom. Kezdetben sokkal több kisgyermek volt egy csoportban, ez azóta sajnos folyamatosan csökken. Az elmúlt negyven évben már olyan gyermekek is jártak hozzám, akiknek, a szüleinek is jómagam voltam az óvónője.

Mit jelent óvónőnek lenni Ön szerint?

A feltétel nélküli elfogadás, szeretet, minden egyes kisgyermek iránt egy olyan embertől, aki a neveléssel, fejlesztéssel is foglalkozik. Nagyfokú alázat kell ehhez a hivatáshoz, a szülők felé nyitni, közösen megoldást keresni az esetlegesen felmerülő problémákra. Kivárni, elég időt hagyni, míg a gyermekek elfogadnak, évről évre egy kihívás, de elnyerni a szülők és a gyermekek bizalmát is csak türelemmel, kedvességgel, jó kommunikációs készséggel lehet. Fontosnak tartom az óvodai élethelyzetek átélésével a jó közösség kialakítását, melyet már kiscsoportban el kell kezdeni. Úgy érzem, nagyon szerencsés vagyok, mert mindig olyan munkatársaim voltak, akikkel nagyon jól megértettük, segítettük egymást, egy célért dolgoztunk.

Mesélne a választott hivatás szeretetéről?

Erről valóban csak szeretettel lehet beszélni. A hivatás szépsége azt gondolom, hogy a gyermekek mosolyában, érintésében, ölelésében, a szemek csillogásában, a megtanult mesék, mondókák visszacsengésében rejlik. Igyekszem egy meseszerű világot kialakítani, mintha a saját gyermekeim lennének. A gyermekhez le kell ereszkedni, le kell guggolni. Nem teszek különbséget a gyerekek között, egyformán vigasztalom, babusgatom őket, ha épp azon a napon kevésbé van jó kedvük. Természetesen az óvodai szabályokat igyekszem következetesen betartani és betartatni. Igazi ajándék, hogy a negyven év alatt egyszer sem éreztem azt, hogy nem szívesen megyek dolgozni. Sajnos nagy hiány van a képzett óvónőkből, jó lenne, ha többen választanák ezt a szakmát, és igazi hivatásként tekintenének rá.

Az óvodakezdés azonban senkinek sem egyszerű...

Megkönnyíti a befogadást, a beszoktatást, ha a szülők felkészítik a gyereket a változásra. Némelyik óvoda, köztük a mi óvodánk is lehetőséget ad arra, hogy kezdés előtt többször is ellátogassanak az intézménybe. Az a tapasztalatom, hogy a reggeli elválást nem szabad hosszúra nyújtani, mert az nem jó a szülőknek és a gyermekeknek sem. Az óvónőnek is fel kell készülnie az ilyen helyzetekre, hogy el tudja terelni a figyelmét és vissza tudja zökkenteni a nyugtalan kicsit. A legfontosabb, hogy semmit sem szabad erőltetni az óvodában, sem az étkezést, sem az alvást. Ha kialakul az érzelmi biztonsága, ő maga fogja igényelni ezeket a tevékenységeket és észrevétlenül a közösség tagjává válik. Ez megnyugvás a szülő számára is.